Már az ebéd sem fogyott el. Nem mintha a vasárnapi ebéd nyugalomról szólna, hiszen az ember fenekében már a zabszem és rakja össze a csomagját. Menni kell, már 3-kor van a meccs. De most a feszültség forrása a folyamatos üzenetek érkezése volt. Tudniillik két hete jelentettem ki, hogy aki nem fizeti be szombatig a tagdíjat, az nem játszhat. Persze b*sztak rá jó sokan, így magyarázatok sokaságát voltam kénytelen családommal megosztani, de némelyiken még Mirus is csak szuszogva vigyorgott. Több havi lemaradás szó nélkül. Ha van dolog, amit utálok, akkor ez az. Nincs pénze, nem kaptak fizut, elfelejtettem, elveim vannak, diák vagyok, rázuhant a gép, lyukas volt a zsebem, nem tudtak adni a bankba,.,.,.,., Tagdíjról véleményem egy tökéletes világban: „Szeretek ide járni, szeretek itt lenni, ingyen csak pofont lehet kapni és kérdés nélkül teszem a kötelességem! Hónap 10-ig befizetve, csókolom!” Na jó, én is el szoktam felejteni… De le is szúrom érte magam, ha sokakkal úgy bánnék, mint magammal, már rég nem állnának velem szóba és én sem magammal.

Ami vasárnap történt az a magyar amatőr labdarúgás volt a szó minden értelmében. Velejéig hatott az érzés, az igazságtalanság, a gonoszsággal vegyült hozzá nem értés, a butasággal vegyes tehetetlenség érzése. A g*cizés netovábbja. Figy…

Az első félidő alattomos, mocskos rugdalózás volt a legszebb fajtából. Ez az a fajta, amit még egy rutinos játékvezetőnek is nehéz kézben tartania, nem egy suhancnak. Több dolog nem világos számomra. Az egyik, megnézve a tabellát miért nem „kiemelt” mérkőzés az első helyen álló csapat mérkőzése. A másik pedig játékvezetőként – elhatárolódom Tőlük – a lehető legegyszerűbb dolog az, ha az első 3durva belemenőért sárga lapot mutatok fel megalkuvást nem tűrve. Érdekes módon ez addig működött, míg bizonyos meccsenkénti lapszám felett a Szövetség ezt pénzbírsággal büntette. Amióta nem, azóta eltűnt ez a módszer. Így fordulhat elő az, hogy a 15.percben nyújtott lábbal úgy csúsznak rá a menteni igyekvő hátvéd lábára, hogy eltörik (!) a sípcsontvédője és harmadszor is figyelmeztetésben részesül a játékos, aki az esetet követően mosolyogva odakacsint a kispadra, csapatunk pedig cserére kényszerül. Ezen játékos a mérkőzés folyamán két kézzel lökte ki emberünket a pályáról, megütötte a hajrában csapattársunkat, majd meccs után boldogan ünnepelt énekelve az öltözőben, mert nyertek 1:0-ra. Azért befelé menet még szimpatikusan elküldött pár szurkolót a kurvaanyjába – Petőfi után szabadon – a rendezők gyűrűjében. Még mindig nem ez a bosszantó, hanem a reakciók. Ütés után a bíró: „Én a labdát figyelem”, mérkőzés után a rendező: „én nem tudok gólt lőni helyettetek!” A helyébe bemennék az öltözőbe és úgy pofoznám fel a „megélhetési” játékvezető kollégát, hogy többet nem merne pálya közelébe se menni. Egy szülő mondta a 90perc után, akinek gyermeke az utánpótlás csapatban edz és nem feltétlenül focista szeretne lenni, hogy ha hobbi szinten ez vár a srácra, nem fogja engedni, hogy veszélyeztesse a testi épségét. Úgyhogy ezúton is üzenem az ellenőrnek, hogy a felelőssége jóval több, mint hinteni az igét a megtépázott játékvezetői rendszerükben, mert munkáját úgy végzi, hogy a sűrűsödő esetek miatt szép lassan a kutyát nem fogja érdekelni az amatőr labdarúgás. És az a baromira zavaró, hogy két hete ugyanez volt és akkor 3:0-ra nyertünk. Ez a szerencsétlen véletlenek sorozatos egybeesése, vagy valaki irányítja ezt?

Többször próbáltam megfogalmazni, de nem ment objektíven. Sajnálom. Aki ott volt tudja miről beszélek, aki nem, az pedig hallott róla, mert mesélték neki. Mesélték csalódott hozzá nem értő pusztán szurkoló szülők, nagyszülők, szomorú barátok, ismerősök.

szösszenet: rövidesen balhé lesz a teremidőpontok körül, csak előre szólok. Hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás azt nem tudom, de a 22-es csapdája ehhez képest egy kispályás sudoku. Értem én, hogy nem szóltam korábban, de tényleg ezen múlott volna? Az éves szerződés az éves szerződés. Minden esetre rohadtul kiborult a bili pár embernél, hogy hogyan lehet felajánlani este 20, 21órás kezdéssel (!!!) időpontot egy 5éves gyereknek, mire azt mondta a viccesebbje, hogy az neki nem jó, mert már aludni szokott a gyerek és hogy imád focizni, de nem bír addig fent maradni… Anyagi kontra erkölcsi probléma. A ház vezetőjének tartania kell magát ebben a nehéz helyzetben is a tervszámokhoz. Ha nincs meg, köszönik a munkát. Ugyanakkor a Művelődési Központ és Közösségi Ház szerepe inkább csak magasztos eszme, nem gyakorlatias helyszín. Ja, mert nem tudok érte fizetni, ezt még nem mondtam. Mondjuk szépen is nézne ki, hogy a helyi sportért felelős pénztelen közhasznú egyesülés lecsengetné a piaci árat érte. Az lenne a jó világ. Viszont így meg nem jutok be. Felajánlották az iskola termét, amit kénytelenek leszünk elfogadni, de ez olyan, mintha beülnél a Liverpool-Manchesterre és az első korty után látod, hogy világoskék a csapat, csak egy picit olvastad el, nem United, hanem City, ott vagy ugyan, de más az érzés…

Szösszenet: Van egy ismerősöm, aki a múltkor kifejtette, hogy azért nem iszik kávét, mert kerül minden olyan dolgot, ami „használata” rövid időn belül függőséget okoz. Szerintem az ilyen agyament mondatok okoznak függőséget, nem a kávé. Már eleve feltételezi, hogy bizonyos elmesélések alapján ha megkóstolja, akkor kő kövön nem marad és onnantól kezdve az év minden napján tenyerét viszketve vágyakozna a rá függő hatást kiváltó italra. Sajnos elkéstem vele, de holnaptól leszokom. Soha többet nem töltöm fel az autót ablakmosó folyadékkal. Imádom az illatát, apró pillangók repdesnek a gyomromban, ha látom a habzó folyadékot az autó mélyére száguldani. Néha éjszaka is kilopódznék a parkolóba és öntenék utána egy-egy hosszú út után…