A következő események valós időben játszódtak :D
4 héttel korábban: Nekem már megvették a jegyet és nem is kezdtem el cifrázni, hogy ki jön vagy ki nem. Gondoltak rám, felhívtak, megkérdeztek és igent mondtam. Egyszerűen nem kell túlbonyolítani, pedig egyszerű túlbonyolítani.
3 héttel korábban: Kaptam egy továbbított e-mailt, hogy az Országos Szövetség nagyon fontosnak tartja, hogy az utánpótlás korú gyermekek megnézzenek élőben egy világsztárokkal felálló ellenfelet (!!) – kettő a felkiáltójel, egyrészt ugyebár nem élőben a Koeman-csapatot vagy éppen Juhászt, hanem a világsztárokat, másrészt meg hááát a szót ízlelgetve kesernyés… - ezért nyolcszázakárhány jegyet osztanak ki az igénylőknek. Feltételek: 9 gyereket kísér egy szülő. Ez így tíz. Amennyi ilyen tízest összeszedsz – van határ – annyi jegyet kapsz/PONT
Aznap edzéseink voltak, Flat ment egy kört és megkérdezett mindenkit. 9 gyerek egy szülővel?!?!?! Összejött 2 autónyi ember, majd mivel kötöttük az ebet a karóhoz, hogy a szabály az szabály, gyakorlatilag elhaltuk saját magunkat, mintha bő nyállal köpködne a tűz saját magára. Annyit azért megjegyeztek – lesz jelentősége – hogy ugyanmá’ ki fogja azt nézni, a jegy az jegy.
2 héttel korábban: Ülésezés közben kipattant egy hasonszőrű csapatvezetőből, hogy köszönjük a jegyeket, de kevés. Kicsit hátrébb hajoltam, mondom elkezdjük a licitálást, hogy kinek mennyi gyereke érkezik a meccsre én meg kibököm, hogy 0, meg is lincselnek, hogy az ilyenek miatt tartunk itt ahol ilyenkor már rég nem kellene. A beszélgetés vége az lett, hogy mivel országosan kaptuk, de itt lesz Nálunk, plusz 400 csak a miénk, és nincs megkötés. Csak azért nem maradt nyitva a szám, mert tudtam, hogy véletlenek nincsenek. Illetve legalább annyira volt véletlen egy ilyen koncentráltan szakmai stábban kérni még jegyet, mintha a város másik végében lakó általad nagyon barátnőnek kívánt leányzóhoz felcsöngetsz 2óra buszozás után, hogy: épp erre jártam… Azzal a különbséggel, hogy rendszerint olyankor csak a szülei vannak otthon vagy haverokkal indulsz és mámorodban úszva valamelyik marcali sikátorban rád reggeledik, majd a kétkezes egyszemes smsben fejted ki, hogy együtt öregedtek meg. Aki elvesztette a fonalat: a kérdés olyan volt, mintha otthon lett volna a lány és odaérsz időben. Garantáltan betalál.
2 héttel korábban /még aznap/: Már a parkolóból csörögtem, hogy mindenki aki jönni szeretne másnap edzésre döntse el és nincs talán, én kérek egy számot!!!
13 nappal korábban: 25 fő. 4autó a kicsiktől, egy a nagyoktól, minden készen áll. Elküldöm az e-mailt, hátra dőlök és nyugtázom, hogy rendben van. Persze, már megint megettétek…
2 nappal korábban: hétfői edzés után Flat rám telefonál, hogy akkor a jegyekkel minden rendben? Gyakorlatilag felháborodva közlöm, hogy: „naná Ember”, már el is felejtettem olyan rég elküldtem. Valakinek el kell érte menni. Személy, elérhetőség, cél, visszacsatolás…
1 nappal korábban: Sajnáljuk, de nincsen több jegy, túljelentkezés volt arra a nyolcszázra és elfogyott. A felajánlott 400-ről meg nem is tudnak, ezért nem regisztrálták kérésemet, amelyet jobbnak látták inkább azonnal kukába dobni, mintsem szólni, hogy ne bizeráljuk már.
A Nagy Nap: Azért barátomat is érdekelte, hogy hova tűnt az a pár jegy, amibe nem volt belegravírozva a nevünk, így joggal nem verhettük volna az asztalt, de gondolta utána telefonálgat. Én már parancsba adtam, hogy vásároljon 20db jegyet és ossza szét tetszés szerint, már úgysem jöhetek ki jól. Érkezik a telefon és megvilágosodok. A nemtudommitigazgató Igazgató felajánlott 9db jegyet a sajátjukból és elnézést kért, de nem tud többet adni, nagyon sajnálja. Egyszerű emberként ez az én olvasatomban gyakorlatilag annyit jelent, hogy önkényesen más ül a helyünkön, valaki aki agresszívabb volt, aki jobban helyezkedett, vagy akinek a kasztja lépcsőkkel feljebb mutat a mienkénél. Igazából lényegtelen, de vannak tanulságok. Nem írtam korábban, de az első körös ügyintézésben azt a tanácsot kaptuk, hogy amennyiben legközelebb ilyen lesz, gondolkodás nélkül foglaljunk és gyakorlatilag ne csináljunk lelkiismereti problémát abból, hogy adott esetben húsz centis szakálla van a gyereknek, vagy fogalmazzuk úgy, hogy az aránypár nem az, hogy valaki elviszi a gyerekeket, hanem valakik visznek egy gyereket.
Én legközelebb sem fogom ezt tenni, hiszen ettől bűzlik itt minden.
Megvettem a 6 jegyet aznap, kaptam mellé 9-et.
És hogy legyen fogalmad a médiáról, íme a másnap megjelent cikk:
http://www.sportforum.hu/?page=cikkek&katid=95&subkat=162&newsid=111150
Tanulság: Egy országos szervezet egy regionálisan jelentős személyisége dacára a kikötéseknek mintegy lázadva azt fogalmazza meg a szervezethez tartozó embernek, hogy ne törődj azzal, amit mondanak, viselkedj úgy, ahogy magadnak jó. Ezt vehetjük a mai világban taktikai lázadásnak. Hiszen ő közvetlen alternatívát ad arra, hogy neked egy kényes szituációban a mérleged nyelve magad felé billenjen pont úgy, ahogy egy szent keze húzná. Ezért ő rendes és jó fej. Globálisan nézve viszont ahelyett, hogy előterjesztve közölné a problémát, hogy ez legközelebb ne így legyen hagyja úszni tovább a szart a vizen és később még százával csipegethetnek belőle a halak úgy, hogy azt kifogva megint Te fogod megenni.
---
Kezdek előbújni abból a sűrű ködből, amit a tél fagyos jégcsapjai üvegesen szétolvadva fújnak a szemembe. Nem is igazából ködöt mondanék, mert a köd az emberi szervezetre nem hat, pusztán a szó kimondása tölti el nyomasztó érzéssel. A sűrű füst meg túlzás, mert az állapot nem nevezhető életveszélyesnek. Leszámítva, hogy az ember gödörben tud lenni, miközben a vérnyomása a hegytetőről integet. Talán rám akar ugrani?
Inkább olyan abszurd állapotnak nevezném, mint amikor látod, hogy eltorzult arccal futnak feléd az üvegablakon túlról. Will érezhette magát így egy este, miután Mustangját lerakva kísérletezgetett egy aznap délután elejtett szörnnyel. A kettőnk közötti különbség, hogy felé késsel futottak és életében legenda lett felém meg poroltóval futottak és nem hogy legenda nem vagyok, de még egy lábjegyzetet sem tudtam összeszedni munkásságomból. /Persze nehéz is úgy, ha folyton másokat kritizálok, de hát ezt osztották/ Az ajtót berúgva szembe álltam a szerkezettel és pont a kezem nem volt időm a tányérom fölé rakni, kiabálni pedig azért nem kiabáltam, mert egy szempillantás alatt rájöttem, hogy ha a tányérom tele is lesz porraloltóporral legalább ami a számban van, ne vesszen kárba. Hiába, búcsú volt a javából… Visszatérve az állapotra, igen, csíp, mar, de nem öl meg, csak idegesít, bosszant, megcsal, hazudik, hörög…
