Olyan árat mondj, ami megéri Neked úgy, hogy az Egyesületnek nem kerül semmibe. Szeretem az ilyen üzleteket, de a tenyerem már rég nem dörzsölöm előre. Kedves, ám határozott fotósom számol, majd megalkuszunk, mivel voltak terveink. Rendes srác, aki sokra viszi egyszer szakmailag és követve az „édesanyádnak se csinálj térítés nélkül semmit sem;)” – cenzured by Yomagam – elvet, anyagilag is. 86 tablókép készült el. Az öregfiúk és a serdülő egyelőre kimaradt, az én hibámból. Többféle csomagból lehetett választani. De mivel nem látták a képeket, így az első héten egy-két szülő rendelt csak. Így kértem index-képeket. Pici képek, amelyeken látod a lényeget – hogy szép vagy -. Bár már nagyon sok fotó készült a csapatról, sokszoros bajnokcsapat lévén tablóképekben sincs hiány, de a megelőlegezett bizalomhoz még az is kevés volt, hogy először jött fényképész 30fok melegben két „esernyővel” a kezében. Ez amolyan szakmai mizéria…

Szégyellem magam. 86emberből pusztán 14volt kíváncsi magára, a gyermekére, illetve ennyinek a családja volt kíváncsi arra, hogy amit szerettük csinál, az hogy is néz ki. Gyalázatos! Amikor serdülőként pár éve – jó pár éve – fotózás volt, mindenki száz meg száz képet kért és ha valamelyik azthittemvolt barátomnál járok, kint van a kép a pelyhedző állú kisfocistáról zöld Fámás mezben, ahol a rövid ujjú még a csuklójáig ért, a sportszár meg a rövidnadrág közt pedig nem látszott a lába. Ha pedig nincs a nappali szekrényén, akkor ha fél percet adok neki, előhúzza. És számtalan jobbnál jobb emlék, vicces történet jön elő a hegykői buszos utazástól a félpályás gólig, Fehér Mikitől a csornai 4:3-as győzelemig.

A mai bezárkózott dilettantista világban még arra is kényesen ügyelünk, nehogy a kellemes emlékeink megmaradjanak. Pfuj! Említett művészem meghívtam egy tonikra és kialkudtunk egy árat, amiért cserébe megkaptam a nem rendelt játékosok képeit, hogy a honlapra feltegyem őket. Így is meg lehet károsítani az Egyesületünket…