Az az igazság, hogy bármit tettem volna előbb-utóbb ez a vége.
Gondolhatsz sikerre, ha azt hallod: 25évesen egy Egyesület elnöki széke. Micsoda idegfeszítő küzdelem, micsoda merev dráma kellett, hogy furfangok, pici csínyek árán megszerezze ezt a "zsíros" posztot. Innentől egyenes az út a beteljesülés felé! Pedig zsíros maximum én vagyok, a dráma pedig az volt, hogy páran elkéstek, páran el sem jöttek, így néhány szerencsétlen helybélit kellett megerőszakolni, akik igazából meccset nézni jöttek a pályára - nem holmi szavazásért -, hogy legalább odafirkantsanak a jelenlétibe. Na jó, nem ingyen, egy sörért cserébe;)
Amikor az osztálytársak a hónuk alatt vitték számítógépeiket fel-alá a kollégiumi szobák között, vagy utcáról utcára, hogy hálózati kábelek sokaságán túljutva egy rendszerre építsék computerüket és Quake-eljenek vagy Doom-ozzanak /értsd szarrá-fossá lőni mindenkit egy adott pályán, hogy végül csak Te maradhass - meg egy kiadós epilepszia-roham pár hét után/ én emeleti szobámban alig vártam, hogy leelemezzem Petőfit és ha anyu rábólintott, bekapcsolhassam a gépet. Felállt a rendszer én pedig hangulatomtól függően elindítottam azt a focimenedzser programot, amelyikben a leggyengébben álltam. Azt hiszem így kezdődött!
Hetekig, hónapokig építettem fel saját kis rendszeremet, volt, hogy már világosodott szombat reggel, amikor lekapcsoltam - nehogy leszidjanak - de pár óra alvás, fűnyírás után már ültem is vissza. Füzeteket írtam tele játékosok adataival, felállásokkal, eredményekkel. Megfigyeltem, hogy rendezett anyagi és morális körülmények között jönnek az eredmények. Premier League Manager-ként az 5.osztályú Exeter United-del 1996-os kezdésem után dokumentáltan (!!! ;) ) 2004-ben BL-elődöntőt játszhattam. Championship Manager-ként pedig St.Etienne csapata nekem köszönheti UEFA Bajnoki címét, igaz, ők erről igazából nem is tudnak. Meg hát nem is vígasztalná őket.
Ha őszinte szeretnék lenni korainak éreztem ezen játékos dolgok átültetését a való Életbe. De mint ahogyan a szerző említi: Nem mi választjuk a Sorsunkat, a Sors választ minket! Nem én választottam ezt a tisztet, ő talált meg engem. Nem állítom, hogy tudnék nálam alkalmasabb embert elnöknek - tekintve az elmúlt kb. 20év történelmét - de akkor is váratlanul ért. Szerintem Veled is megesett, hogy sokan kitaláltok valamit, Te pedig mint valami Szent Hitet követve csak hosszú idő után nézel fel és hátrafordulva bizony nem látsz senkit, egyedül maradtál. Olyan ez, mint amikor srácok megbeszélitek, hogy júliusban délidőben a siófoki strandon letoljátok a gatyeszt és átrongyoltok mezítelenül egészen a vízbe. Felhangzik a : RAJTA!!!! és érzed, ahogy futás közben száll a szellő a lábad közt, bár üvöltésed mögött nyomasztó a csend. Mert átb*sztak! Visszafordulsz és társaid röhögnek a legbántóbban, ráadásul a dühtől kirázott a hideg, ami szintén nem előnyös...
Szösszenet: Szerintem nem lettek fizikailag erősebbek, fizikailag gyorsabbak, fizikailag magasabbak sem lettek. Mégis eredményesebbek. Mitől? Mitől tartunk, ahol tartunk?Szerintem morálisan erősebbek, fejben gyorsabbak és rendszerben magasabbak. Hátteret kaptak, csak nincsenek tisztában vele. Olyan ez, mint egy gyönyörű lány, aki buta. Dicsekedni mindig fogsz tudni vele, de boldognak lenni sosem.
Te vagy az elnök, dönts:
- meccspénzt adsz vagy tagdíjat szedsz
- aláíráspénz játékosnak vagy edzői továbbképzés
- felfogadsz munkásokat feladatra vagy megcsináljátok együtt
Legközelebb megmagyarázom.
Nem tartozik ide csak nincs más fórum, ahol elmondhatnám: van egy "azthittemvolt" Barátom, aki leszarja, hogy nem látta a kislányomat több, mint fél éve. Nem baj, majd visszakapja! 3-szor ;) Valamint igyekszem fürdetésre mindig otthon lenni és aki keresett, azt visszahívni! De ne reménykedj...